Mary’s story

I had a very exciting job on a Monday; the “story” of Mary and Norbi could even be edifying. I uploaded some pictures that you’ll be able to see large in my gallery.

(Click on the first picture!)

If you’d like to read about the story, maybe because you’re interested in it seeing the pictures, come back later, and soon Mary herself will tell us the details.

001-mary-norbi-

Comment by Mary

05-09-2009, Saturday, 20:46

“I could call it fate’s irony the way we met with Zoltán Redl-Nagy, a great professional who became our favorite photographer. I’d call to everyone’s attention not to make the same mistake that we’ve done – not entirely on purpose.

Dear Brides! Because we are the ones who bear the brunt of organizing the wedding, aren’t we? Our high demands have to be fulfilled, such as a marvelous location, finest wedding dishes, yet fair prizes, a professional stylist, hairdresser, make-up, choosing the dress, a band, etc. If you’re now reading this, you’ve probably seen some of the galleries of this artist photographer.

As I’ve already said, or warned you not to make the same basic mistake as a couple keenly organizing their wedding.  I made the bad move when I’ve reached that point of the organizing when the only thing I had to look for was a wedding photographer and a cameraman. I googled “wedding photographer” (in Hungarian “esküvői fotós”), and this site was among the first ones I got, and already back then I was amazed. To the perfect wedding of my dreams I only needed to find the perfect professional who’ll make marvelous pictures, and I actually found him, it was Zoltán, BUT – and then I really made a mistake with allowing myself to be convinced to hire someone else, an ex-colleague who, who bought a higher-quality camera and video camera, advertized himself as a wedding photographer. Well, this guy offered us to do this part of the wedding and we not knowing anything, were glad to get a cheap offer, knowing how expensive a wedding could be…

You want to hear the rest?

When we got the pictures after the wedding I felt happy and sad at the same time. Happy because I could recall the beautiful moments of the wedding looking at the pictures; sad, because the set pictures weren’t the ones a bride would dream of. Those were photos made with a professional camera, but were absolutely unprofessional. No one would show it 20 years after the ceremony saying to their grandchildren that “Look how pretty your granny was!”

And the solution?

The day after the wedding we phoned Zoltán, and agreed on an appointment to the tune of some pictures. It was fantastic to dress up again, call the hairdresser, stroll in the city already as a wife, but in the white dress and to stand in front of the camera.

Yes, he knew what he was doing, knew how to control us, from what angle can he make marvelous pictures depending on the lights. Working with him was fantastic; it made us relaxed that he knows the ropes. There was only one thing that was greater than working with him and that was the prosperous result of his work. I don’t think I can be photographed well, but on those pictures I saw myself and my husband as models. Subsequently we were sorry that we didn’t stick to our original plan to ask Zoltán for our wedding.

Now we understand what it means, when someone says “If only I could turn back time.”

I could only emphasize to everyone the old saying that goes like “there’s no such thing as friendship in business.”

A job well-done calls for a professional! I can only recommend Zoltán Redl-Nagy to everyone!”

003-mary-norbi-

013-mary-norbi-

016-mary-norbi-

017-mary-norbi-

023-mary-norbi-

040-mary-norbi-

043-mary-norbi-

045-mary-norbi-

051-mary-norbi-

065-mary-norbi-

071-mary-norbi-

081-mary-norbi-

088-mary-norbi-

097-mary-norbi-

107-mary-norbi-

111-mary-norbi-

113-mary-norbi-

114-mary-norbi-

Király László - 4 January 2010 - 14:17

Tudjátok nagyon érdekes mert épp imént váltottam pár szót a nagymesterrel ( RZ ) és már befejezésem előtt kissé elfolytott kacaj szűrődött át az éteren. Miután megvitattuk a témát, közösen abban maradtunk, jobban teszem ha ezt megosztom másokkal is. Nem egy nagy történetről van szó, csak arról, hogy milyen mértékű kontrasztok léteznek emberek fejében és az elképzelésekben és hogy ez a szakma amit RZ képvisel és ezen a minőségen ahogy ő ezt kommunikálja felénk egyszerűen olyan mértékig nem szabad spórolni és kisebbíteni a prioritását, hogy ez valami elképesztő.
Egy barátomról volt szó akik viszonylag nagy költségvetésű esküvőt csináltak és rengeteg mindenre figyeltek a csodálatos díszítésre azonban a fotós teljesítményétől nem voltam elájulva. Pont minap nézegettem az albumukat és egy kézi szerkesztésű dologról volt szó, amiben a képeket a közepénél fogva rögzítették és ezáltal amikor lapoztunk lényegében mindegyik fénykép megszúrta a kezem oldalát. Az egésznek elvesztette a varázsát és olyan emlék könyv készült erről a napjukról ami így az esküvőjüket a mérleg másik végére téve olyan mérhetetlen kontrasztról tett tanú bizonyságot, hogy ezt itt leírni sem tudom nektek. Én még nem vagyok túl az esküvőn, de mivel ez az egyetlen olyan pontja az esküvőnek ami hosszú éveket át a polcodon fog maradni és egészen az esküvő napjától fogva öreg korunkig végig kísér minket. Én is azt gondolom, hogy sok mindenen lehet, meg talán érdemes is spórolni de ezen nem. Az új albumokat mi is most fogjuk átnyálazni még a lehetőségek tárházát illetően, azonban mint fotósunkat mindenképpen RZ-t választottuk, pedig a mienk egy viszonylag kis költségvetésű esküvő lesz.

Szipli Tamás - 26 October 2009 - 21:37

Azt gondolná az ember, egy ilyen történet annyira ritka, hogy megérte tollat ragadnia érte akárkinek is. Ez a történet sajnos nem ritka, azonban a legnagyobb csoda mégis benne az, hogy ha nehezen is, de megszületett az, aminek már a nagy napon meg kellett volna születnie. Az ilyen történetek 99,9%-a nem így végződik. És így lehet -még ha nem kevés keserű szájíz mellett is- talán többet ér, talán még jobban megbecsülté teszi a fotókat. Gratula Zolinak, és gratula Marynek, hogy sírás helyett nevetni támadt kedve.

Szabóné Láng Szilvia - 29 September 2009 - 21:52

Kedves Mary és Norbi!
Gratulálok a képekhez, gyönyörűek … de én nem vagyok ezen meglepődve, hiszen Zoli csodálatos képeivel 2006-ban örökre felejthetetlenné tette az én esküvőmet is! Számomora nem volt kérdés, hogy az egyetlen dolog amin nem vagyok hajlandó spórolni az a fotós!
Azóta kedvtelésből sok ismerősömnek és barátomnak segítettem az esküvői előkészületekben és az esküvő lebonyolításában, ahogy ők neveztek : vőfély woman voltam. Sajnos nem mindenkit sikerült meggyőznöm arról, hogy élete egyik legszebb napjának megörökítését egy olyan profi fotósra bízza, mint amilyen Zoli!
Természetesen minden esküvőről megkaptam a fényképeket is, hát … sokszor nem tudtam eldönteni, hogy ha a menyasszony helyében lettem volna, vajon síró görcsöt kaptam volna, vagy egyszerűen, már elnézést kérek,
de megvertem volna a fotóst! Utólag ugyan lehet bánkódni, hogy nem az olcsó megoldást kellett volna választani, de
az a nap, azok a csodálatos pillanatok már elszálltak és ismerjük el, előbb-utóbb a feledés homályába vesznek!
Szerencsére nektek még sikerült menteni a menthetőt! Sok boldogságot kívánok nektek!

redlart - 8 September 2009 - 6:57

Kedves Mary és Norbi nagyon örültem a kihívásnak és annak, hogy mégiscsak eljutottatok hozzám, nagyon élveztem a fotózást.
Azt külön köszönöm hogy megosztottad másokkal akik esetleg erre tévednek mi az amit igazán komolyan kellene venni, mi az amire nem kell sajnálni a ráfordított energiát. Egy esküvői fotózás ha mindent egybevetünk a felkéréstől az utomunkálatokig 65-100 óra munkából áll.
Elveszi a hétvégéket a családtól és hétközben szemezünk a képernyővel órákon át….U.I örültem hogy segíthettem.

Víg László - 7 September 2009 - 21:22

Kedves Mary, gratulálok a képeitekhez, lenyűgözőek!

Zolival “jó lóra” tettetek, igazán sajnálom, hogy az esküvő többi részére nem az általa nyújtott kiváló színvonalú fotók emlékeztetnek titeket.

A példátok is bizonyítja, hogy bármilyen közhelyesen is hangzik, a fotók és a videó marad meg a nagy eseményről. Lehet, hogy a profi esküvőfotós munkadíjának megspórolása jól mutat az esküvői költségvetés készítésekor, de amikor (utólag visszagondolva egy szempillantás alatt) véget ér az álom, már túl késő lesz. Ti okosan döntöttetek, a helyzetet a lehető legjobban meg tudtátok menteni.

Az esküvőfotózás külön “szakma”, amihez bizony nem elég egy drágább fényképezőgép. Oda ember kell, olyan, aki érzi, látja a pillanatokat, tisztában van azzal, hogy hatalmas felelősség van a kezében és szeretettel készíti el életetek legfontosabb fotóit.

Sok boldogságot kívánok!

Roszkosné Puskás Mary - 5 September 2009 - 20:46

Akár a sors iróniájának is nevezhetném Redl Nagy Zoltánnal, mára kedvenc fotósunkká vált nagyszerű szakemberrel való megismerkedésünket. Még az első pár sorban felhívnám bárki figyelmét, hogy ne kövesse el azt a hibát, amibe mi akarva akaratlanul belekényszerültünk.

Kedves menyasszonyok! Mert hát az esküvő szervezésének zöme ránk hárul ugye bár? A mi maximalista igényeinket kell kielégíteni többnyire a legvarázslatosabb hellyel, legfinomabb lakodalmi étekkel kedvező árakkal, ízléses dekoratőrrel, fodrász,kozmetikus, ruhaszalonok, zenész stb. Ha most ezeket a sorokat olvassák, valószínűleg már sikerült egy kisebb betekintést nyerniük ezen művész fotós némely galériáiba. A képek magukért beszélnek.

Korábban már említettem, illetve óvva intettem mindenkit, hogy egy alapvető hibába ne essenek bele esküvőjüket hevesen szervező ifjú párok. Én ott hibáztam, hogy amikor eljutottam a szervezés azon szintjére, hogy már csak fotós-videós volt hátra, rákerestem ugye google-ban„esküvői fotósra” az interneten, amin nekem elsők között kidobta ezt a linket, amin akkor ámultam és bámultam. A tökéletes esküvőhöz álmaim szerint már csak a szenzációs fotókat készítő szakembert kellett megtalálni, akit voltaképp megtaláltam volna Zoltán személyében, -HA és itt jött a ballépés- ha nem lépek tovább, és hagyom magam rábeszélni egy olyan opcióra, hogy egy volt kollégánk, aki hobbiból vett egy viszonylag jó minőségűnek mondott videokamerát és fényképezőgépet és így már esküvői fotósként reklámoztatja magát. Nos, ez az emberke felajánlotta, hogy közreműködik az esküvőnk ezen részfeladatában, amit akkor még mit sem sejtve mázlinak véltünk, hogy milyen olcsón meg lehet ezt úszni, tudván ugye hogy milyen költségekkel jár egy esküvő…
Kíváncsiak a folytatásra?
Amikor megkaptuk a képeket,a lagzit követően az egyik szemem örült a másik meg sírt,örült mert felidéződtek bennem a lagzi szép pillanatai a képeket nézegetve, de sírt, mert a beállított képek nem olyanok voltak, amiről minden menyasszony álmodozott volna. Profi gépekkel készültek abszolút előnytelen képek, amiket biztos egy menyasszony sem mutogatott volna 20 év múlva az unokáinak, hogy „nézd, nagyanyád de jó bőr volt!”
Megoldás?
A lagzit követő napon felkerestük Redl Nagy Zoltánt, és sietve egyeztettünk vele időpontot, néhány beállított kép ereéig. Fantasztikus volt még egyszer felöltözni, fodrászt hívni, végig vonulni a városon már asszonyként a fehér ruhában, és pózolgatni.
Igen, Ő értette a dolgát, tudta, hogy kell irányítani, milyen szögből előnyös képet készíteni különböző fényviszonyoktól függően. Fantasztikus volt vele dolgozni, megnyugtató, hogy tudja-érti a dolgát. Ezt már csak egy dolog tudta überelni, méghozzá amikor megmutatta a munkái gyümölcsét. Nem vagyok egy fotogén alkat, de azokon a képeken egy modellt láttam magamban és páromban. Utolag megbántuk, hogy nem tartottuk magunkat az eredeti tervünkhöz, miszerint megkérjük Zoltánt, hogy működjön közre a esküvőnk napján.
Értjük mit jelent az a „ha visszafordíthatnám az időt…” érzés.
Tanácsolni tudom mindenkinek, azt a régóta sokszor hallott mondást miszerint „businessben nincs barátság” . Profi munka szakembert igényel, és én csak ajánlani tudom mindenkink Redl Nagy Zoltánt!

Your email is never published or shared. Required fields are marked *

*

*

There was an error submitting your comment. Please try again.

*